Juhász Gyula: Anna örök

“…Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben…”

Ezt most csak úgy, különösebb esemény vagy hangulat nélkül posztolom…. Mensáros László-emlékműsor volt a tévében, amíg felmostam, és ez a vers megütötte a fülemet. Mert egy bizonyos kor felett (Juhász Gyula 43 évesen írta ezt a verset) mindenkinek van Annája. Vagy ha nem Annája, hát Ildikója vagy Évája, vagy Esztere vagy Verája… küldöm nekik és mindenkinek, aki szereti.

Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.

Karácsonyra: Specko Jedno: Égősor

Vers, mindegy, kinek.

Jött a karácsony és nem tudtam, 
hogy milyen ürügyet találjak
arra, hogy felhívjalak téged
arra, hogy ismét rád találjak.

Van-e égősorod, van-e izzósorod? 
Csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.

Nem köt már minket össze 
sem hús, sem a csont
nem köt már össze
sem a szív, sem a száj.
Nincs köztünk semmi,
ami kötelező lenne, 
semmi sem, ami muszáj.

De van-e égősorod, van-e izzósorod?
Csak ennyit kérdeztem én.
Van-e égősorod, van-e izzósorod?
A fény nekem a remény.

Sorvezetőnek

(nem lesz sok ilyen és nem váltom át a dizájnt se rózsaszínre, de ez most megtalált)
(pontosabban a kissé pontatlan magyar fordítása)

After awhile you learn the subtle difference
between holding a hand and chaining a soul.
And you learn that love doesn’t mean security,
And you begin to learn that kisses aren’t contracts
And presents aren’t promises.
And you begin to accept your defeats with your head up and your eyes open.
With the grace of maturity, not the grief of a child.
And you learn to build all your roads on
Today because tommorow’s ground is too uncertain for plans,
And futures have a way of falling down in mid-flight.
After awhile you learn that even sunshine burns if you get too much.
So you plant your own garden and decorate your own soul,
Instead of waiting for someone to bring you flowers.
And you learn that you really can endure…
That you really are strong
And that you really do have worth.
And you learn and learn and learn ….
With every goodbye you learn.
(Veronica A. Shoffstall: After a While) 

Minden jel szerint ez az egyetlen ismert szöveg a hölgytől, de ez most betalált, na.